1. megfog valamit, hogy használja. botot, könyvet vesz a kezébe; ▸ kézbe kezébe vesz valamit | vmely testrészére illeszt, emel. karjába, karjára vesz valakit; ▸ nyakába vesz valakit, valamit ölébe veszi a gyereket; ▸ szájára, ajkára, nyelvére vesz valakit, valamit | magához közel von, emel. kocsiba, nyeregbe vesz valakit. | (t. n. is ) étkezéskor a tálból ételt szed ki magának. vesz a levesből.

2. ▸ magába magához vesz valamit | ▸ úrvacsorát vesz | ▸ lélegzetet vesz

3. <ruhadarabot> testére illeszt. kabátot vesz (magára).

4. ▸ magára vállára vesz

5. ▸ részt vesz valamiben részt vesz barátja örömében. | ▸ részt vesz valamin részt vesz a gyűlésen.

6. valamiképpen értelmez, felfog, tekint (, és annak alapján cselekszik). sértésnek vesz valamit; alapul vesz valamit. | ▸ magára vesz | ▸ valamibe vesz semmibe sem veszi a jótanácsot.

7. <kif-ekben:> elvesz, eltávolít, megszüntet. ▸ élét veszi valaminek ▸ eszét veszi valakinek ▸ fejét veszi valakinek | ▸ elejét veszi valaminek | a szervezetből kivesz valamit orvosi vizsgálat végett. vért vesz valakitől.

8. igényel, kér és kap valamit valamiért. kamatot, vámot vesz; elégtételt vesz.

9. szerez. honnan veszünk annyi pénzt? | merít, tanul, kölcsönöz vhonnan valamit. adatokat, érveket vesz vhonnan, valakitől; példát vesz valakitől, valamiről. | <kif-ekben.> ▸ hasznát veszi valakinek, valaminek ▸ bátorságot, szabadságot vesz magának valamire ▸ erőt vesz valakin, valamin

10. (t. n. is ) pénzért szerez, vásárol. jegyet vesz. ▸ veszik, mint a cukrot

11. <kif-ekben:> valamilyen címen tulajdonává tesz, használni kezd valamit. magántulajdonba vesz. | valaminek fogad, alkalmaz valakit. szolgálatba vesz. | ▸ magához vesz | <nőt> házastársul fogad. feleségül vesz valakit.

12. ▸ leckét, órát vesz

13. <kif-ekben:> valamire kiszemel, használni kezd. tervbe vesz; ▸ célba vesz valakit, valamit ▸ fejébe vesz valamit | vmely tevékenység körébe von, valamit művel vele. alkalmazásba, fontolóra, munkába v. vizsgálat alá vesz; ▸ sorra vesz valakiket, valamiket | <kif-ekben:> valamit csinál, cselekszik. ▸ búcsút vesz valakitől

14. ▸ valamibe, valamire vesz jegyzékbe, filmre vesz valamit.

15. cselekvés eredményeként kap, ill. létrehoz valamit. mértéket, mintát vesz.

16. kissé rég (meg)kap. kézhez vesz valamit; vettem leveledet. | <kif-ekben:> (meg)hall, (meg)tud. tudomásul vesz. | <cselekedetet, megnyilatkozást> érzelmi megnyilatkozással fogad. örömmel vesz valamit.

17. kissé vál <utat, irányt> választ, és arra kezd haladni. a mezőn át, az erdő felé veszi az útját. | ▸ irányt vesz valamire

18. sajtó <gyak. terpeszkedő kif-ekben:> a megnevezett változás megkezdődik. jó, rossz fordulatot vesz a dolog; kezdetét veszi valami (helyesebben: el- v. megkezdődik).

19. nép | ▸ vhova veszi magát | ▸ valamibe veszi magát

[?←visz ]

1. a végső romlás, pusztulás állapotába jut. vesszenek az árulók! | (hat-val) vhova, valamilyen állapotba kerülve elpusztul, meghal. éhen veszikett.

2. folyamatosan, sorozatosan elvész; eltűnik. egyre vesziknek a könyveim. | (hat-val) <pénz> megsemmisül, odalesz. kártyán veszikett minden pénze.

3. nép nagyon sokáig v. végleg ott marad vhol. anyád a szomszédban veszikett; ▸ valami a nyakán veszik valakinek | ▸ valakinek a szeme a figyelme az esze valakin, valamin veszik

4. eltűnik a szem elől, ill. úgy érintkezik valamivel, hogy nem lehet megkülönböztetni. ködbe, távolba veszik; a hegyek felhőbe vesziknek.

5. ▸ belém, beléd veszik

[?]

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

mar, pusztít. mindent esz a penész. | emészt, gyötör. esz a méreg; ▸ eszi a fene

[↔eszik ]

1. az e-nek félhanggal lefelé módosításával létrejövő hang.

2. ezt jelölő hangjegy.

[ ném ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

I. htl névm

II. von névm elav aki (csak).

III. fn

I. hat-rag

II. <a birt jelző ragja a birtokos megjelölésére.> anyámnak az [arca].